Alina blogja

A fentebbi eseményen vettünk ma részt. Számomra nem volt semmiféle látnivaló (az autóverseny, foci, stratégiai játék abszolút nem számítanak annak. Nem élmény, ha  kiguvadó szemű embereket látok, tátott szájjal).
Az egyetlen "örömöt" Kiss Ádám fellépése jelentette :) Az viszont tök jó volt. Kb. 2 órát töltöttünk ott, aztán irány haza.

Pénteken moziban voltunk. A Vakító fehérség (White out <-- link) c. filmet néztük meg. Na, ez sem volt egy nagy szám... Antarktisz, -50 fok, hulla, gyilkoskeresés. Kb. ennyivel tudnám jellemezni röviden a filmet. Akit ezek a dolgok érdekelnek, annak ajánlom szíves figyelmébe. Ellenkező esetben ne nézze meg!

Munkahelyről tartottam haza, amikor a villamoson hirtelen mellettem termett egy turista, kezében térképpel. Tudjátok mi a rossz...? Az, hogy értem, mit akar kérdezni, de egész mondatokban nem tudok neki válaszolni. Viszont... nagyszerű a pantomimjátékom :D
Mindegy. Remélem, hogy sikeresen elért a Nyugatiig. :)

Nos, volt két szabadnapom, amit itthon tölthettem (ez volt a kedd és szerda), ami pont jól jött, ha összekötöm a mai ünnepnappal... Ez így egyfolytában 3 napot jelent. Nagyon kafa :)
Anya megérkezett csütörtökön (de olyan béna voltam, hogy nem értem ki időben az állomásra - mert hülye vagyok. Elkezdtem ugyanis a pörkölt + szarvacskához tejfölös uborkasalátát legyártani, hogy mire megérkezik Anya, addigra kész legyen. Hát, csúsztam 5-10 percet), Gergő pedig délután hazautazott.
Anyukámmal együtt hazajöttünk. Őt hagytam pihenni, addig én kószáltam egyet a városban (otthon nem teheti meg sajnos, hogy nyugodtan pihenjen egy nagyot. Én sem akartam zavarni azzal, hogy mászkálok, ezért döntöttem úgy, hogy hagyom egyedül csucsulni). Hazatérésem után elmentünk felköszönteni egy szülinapost. Kicsit maradtunk még, dumcsiztunk, ettünk, együtt tévéztünk, aztán este 9 körül hazaértünk (innen is köszönöm a BKV-nak, mert csak a Blaháig jártak a villamosok - hogy utána miért láttunk egyet mégis elhaladni, az számomra mai napig is rejtély).
Neteztem még kicsit (egészen hajnali 1-ig) és bedobtam a szunyát.

Ma reggel úgy ébredtünk fel, hogy semmi kedvünk semmihez. Ennek megfelelően "pizsamapartit" rendeztünk. :)
Anya pizsiben járkált fel-alá, így evett-ivott, aztán amikor elfáradt, akkor lepihent :) Szerintem szüksége van az embernek (nagy ritkán) egy-egy ilyen nap beiktatására, mert egyszerűen, így kívánja meg a szervezetünk :)
Ezalatt az idő alatt sikerült utolérnem magam a blogok elolvasásával, a felhalmozódott (129) e-mailek felének megtekintésével. Nagyszerű nap volt ez a mai... Nyugalom, pihenés, relax... Tök jó volt, na!

Holnap pedig megyek és dolgozok 14 óráig... Ez annyira már nem olyan fantasztikus... :S Ezt az időt is Anyukámmal tölthettem volna... :( Kivagyok az ilyen munkabeosztással, bár nem lehetek folyton szabados :)
Úgyhogy, holnap korán kelünk, Anyát "leadom" a rokonoknál (hogy ne legyen itthon egész nap egyedül) és indulok dolgozóba.

Fullnáthás vagyok. Gyakorlatilag a mai nappal kezdődött ez nálam. Enyhe fejfájás, aztán egész napos orrfújkálás kíséretében érkezett meg ez a betegség... Ennek ellenére még nem fűtünk (szerintem túl korai lenne, hiszen 19-20 fok még mindig van idebent).

Munkahelyen kétnapos kavalkád volt. Annyian voltak, mint az oroszok (ma viszont annál kevesebben). Állítólagos hírek szerint, ha ez így folytatódik tovább (kevés ember, kevés bevétel), akkor bezárnak bennünket. :S A következő félév lehet sorsfordító. Ettől függ minden. Ha nem lesznek jók a "mutatók", akkor viszlát. Újabb munkanélküliség következik és minden, ami ezzel jár... Már előre bele vagyok betegedve... :( Ennek ellenére átvesz a cég (magam sem értem, hogy a helyzet ellenére miért, de örülök neki).

A következő napokban ez vár rám: Anya csütörtökön érkezik, viszont ezen a napon Gergő hazautazik (mert fellépnek a híres-neves haverok... persze...). Aztán vasárnap váltják egymást. Én úgy tervezem, hogy majd csak karácsonykor megyek haza legközelebb...

Továbbá... Ismét 50 körüli kilókkal "küszködök". Beleveszek!!! Mi a fenéért nem hízok meg, csessze meg???? Peritol ide vagy oda, nem hat az egész. Már nem is szedem, mert csak a pénzt költöm rá fölöslegesen...
Na, mire e sorokat leírtam, újra elindult az orrom... ÁÁÁÁ!!! Kemény éjszakám lesz. Holnap meg mehetek így dolgozni... :S Nem sokra fognak velem menni, az egyszer biztos, de kitartok! Ott leszek (ha beledöglök is)!

És felétek mik a történések? Újabban arra nincs időm, hogy végigolvassam a veletek történteket, nemhogy egy könyvet a kezembe vegyek... Pedig kíváncsi vagyok rátok!
Talán majd 23-án bepótolom! Talán...

Valamelyik nap főoldalon volt egy blog, amibe csak úgy beleolvastam. És megtetszett. Ezért a linkjeim közé helyezem :) "Mamzel blogja" néven fogjátok megtalálni!

Velem úgy egyébként semmi érdekes nem történik. Hacsak a mai napom nem az... Volt egy elég szemét vásárló. A sztori röviden: szeretett volna egy terméket kicseréltetni, de a számláját nem hozta vissza. Nagy nehezen kikeresem neki a sajátunkból és még ő van felháborodva, hogy micsoda szemét egy f...szopó társaság ez és hogy egyáltalán, mi mindent kell neki eltűrnie ahhoz, míg végre valamit megkap...
1. nem vagyok köteles előkeresni a számláját, tehát ha szemét akarnék lenni, akkor igazából szarnék az egész ügyére és úgy oldja meg, ahogy akarja.
2. attól, hogy én "csak"egy eladó vagyok, nem hinném, hogy bármi joga lenne arra, hogy így beszéljen (mivel én végig türelmes és megértő voltam. Az utolsó mondat akkor hagyta el a száját, amikor épp kiment az ajtón... Ha én meghallom, nem biztos, hogy zsebre tette volna azt, amit mondok neki... természetesen azt is nyugodtan, higgadtan, kimérten - mert általában ez a magatartás a legcélravezetőbb, ám számára mégis a legdühítőbb... Utálom az olyan faszari embereket, akik verik magukat csak azért, mert:
- imádja a feltűnéskeltés bármilyen formáját
- henceg azzal, hogy mennyi pénze van és ezt lássa már ugyan más is
- vagy egyszerűen csak így akarja mások tudtára adni, hogy ő egyáltalán "létezik")
- a barátnője ugyan bocsánatot kért a "pasija" viselkedéséért, de Istenem... milyen nő az, aki egyáltalán egy ilyen köcsöggel él...? :S Mindegy, ez legyen az ő baja...
A munkatársam - miután hallotta azokat a szavakat, amik elhagyták a vevő száját - rögtön azt mondta, hogy ha ezt mégegyszer kiejti a száján, felhívja a portát... Semmi szükség erre... Előbb-utóbb észre kell hogy vegye magát az emberke is... Hogy mekkora tahó, talán feltűnik neki is egy idő után...

Ezt leszámítva, telnek a napok... Épp tegnap volt a 3 hónapos próbaidő vége (senki nem szólt még semmit, hogy mi a további szándékuk velem).

Pénteken hazautazom. Hétfőn leszek legközelebb. Addig is... mindenki töltse az idejét úgy, ahogy szeretné! :)