Olyan régen jártam már itt, hogy simán elfelejtettem a nevem és jelszavam... :S Hát, ez van. Agyi kapacitásom a régi, nem javult semmit a világon...

 

Nos, az van, hogy dolgozom továbbra is, szorgalmasan. Ennek anyagi vonzatát nem érzem persze, de erre már rátudtam, nem tudok ellene mit tenni. :(
Nov. 7-től be vagyok jelentve, ellenben újra kezdődik a 3 hónapos próbaidő (ha valaki ismeri ennek értelmét, az magyarázza el, legyen oly kedves, mert nem nagyon értem, hogy mi a jó abban, hogy eddig kölcsönöztek 4 hónapig és most, hogy átvettek, újra +3 hónap következik az életemben).

Jövő héten leltár lesz, úgyhogy öröm-boldogság. A kollegák azt mondták, hogy ha egy mód van rá, menjek síoverálban. Hát persze... Még azt is fogok venni, nem? Eszem ágában sincs. Bízom az égiekben, hogy nem lesz -10 fok, mert azt biztosan megérzem (egy hatalmas raktárban leszünk, úgyhogy ezt még adjátok hozzá), ha pedig mégis röpködnek a mínuszok, akkor melegen öltözök és kész.

Ja, igen. Ha valaki tud olyan albérletet, ami a következő kritériumoknak megfelel, az kérem, jelezze:
- 25-30 m2

- gázkonvektoros

- kád van benne (ha lehetséges)

- gépesített (tévé, mikro, hűtő, mosógép)

- bútorozott (legyen benne 2 személynek elegendő, kényelmes ágy, és egy nagy szekrény a sok ruhámnak)

- ha lehet, akkor a bérleti díja 35-50 körül legyen

- rezsivel együtt ne haladja meg a 70-80 ezret (ha ettől kevesebb, az mégjobb, de nem hiszem, hogy létezne olyan)

- és ami iszonyat fontos: VILÁGOS LEGYEN (azért írom hatalmas betűkkel, mert tulajdonképpen ezért fogunk innen elköltözni. Itt ugyanis az a két ablak, ami nekünk van, az tűzfalra néz, szóval no sunshine. Még megvárjuk, míg lejár az egy év és minden reményem szerint visszakapjuk a kauciót. Bár ebben sem bízom igazán, noha a szerződésben le van írva, hogy az visszajár)

- egy szobás (nem baj, ha három helyiségből áll az egész, mint ahol most is lakunk: konyha, fürdő+WC, szoba)

- a beköltözés ideje: 2010. január 1.

Azt hiszem, hogy mindent leírtam... Persze, én is keresgélek továbbra is, de azért hátha a Ti szemetek jobb, mint az enyém, esetleg van olyan ismerőse, aki albérlőt keres, az szóljon!!!

Pozitív esemény:

az egyik vásárló (aki tegyük hozzá, nem is volt olyan rút - igen, pasi volt) megajándékozott egy doboz csokival (noha senki nem kötelezte rá). Elosztottam a többiek közt, igazságosan. Mert én ilyen vagyok... :)

Talán nem hagytam ki semmit :) És veletek mi történt? :)

Becsípődhetett valamilyen idegszál a derekam környékén, mert úgy járkálok, mint egy 70 éves. :S És furcsán néztek rám az utcán is az emberek. Gondolom, nem a szép járásom miatt tették mindezt... :) Tiszta béna vagyok... A szó szerinti és átvitt értelmében is :S
Nem tudom, hogy megyek így holnap dolgozni... De addigra remélem, hogy kikupálódok... Muszáj lesz!

A fentebbi eseményen vettünk ma részt. Számomra nem volt semmiféle látnivaló (az autóverseny, foci, stratégiai játék abszolút nem számítanak annak. Nem élmény, ha  kiguvadó szemű embereket látok, tátott szájjal).
Az egyetlen "örömöt" Kiss Ádám fellépése jelentette :) Az viszont tök jó volt. Kb. 2 órát töltöttünk ott, aztán irány haza.

Pénteken moziban voltunk. A Vakító fehérség (White out <-- link) c. filmet néztük meg. Na, ez sem volt egy nagy szám... Antarktisz, -50 fok, hulla, gyilkoskeresés. Kb. ennyivel tudnám jellemezni röviden a filmet. Akit ezek a dolgok érdekelnek, annak ajánlom szíves figyelmébe. Ellenkező esetben ne nézze meg!

Munkahelyről tartottam haza, amikor a villamoson hirtelen mellettem termett egy turista, kezében térképpel. Tudjátok mi a rossz...? Az, hogy értem, mit akar kérdezni, de egész mondatokban nem tudok neki válaszolni. Viszont... nagyszerű a pantomimjátékom :D
Mindegy. Remélem, hogy sikeresen elért a Nyugatiig. :)

Nos, volt két szabadnapom, amit itthon tölthettem (ez volt a kedd és szerda), ami pont jól jött, ha összekötöm a mai ünnepnappal... Ez így egyfolytában 3 napot jelent. Nagyon kafa :)
Anya megérkezett csütörtökön (de olyan béna voltam, hogy nem értem ki időben az állomásra - mert hülye vagyok. Elkezdtem ugyanis a pörkölt + szarvacskához tejfölös uborkasalátát legyártani, hogy mire megérkezik Anya, addigra kész legyen. Hát, csúsztam 5-10 percet), Gergő pedig délután hazautazott.
Anyukámmal együtt hazajöttünk. Őt hagytam pihenni, addig én kószáltam egyet a városban (otthon nem teheti meg sajnos, hogy nyugodtan pihenjen egy nagyot. Én sem akartam zavarni azzal, hogy mászkálok, ezért döntöttem úgy, hogy hagyom egyedül csucsulni). Hazatérésem után elmentünk felköszönteni egy szülinapost. Kicsit maradtunk még, dumcsiztunk, ettünk, együtt tévéztünk, aztán este 9 körül hazaértünk (innen is köszönöm a BKV-nak, mert csak a Blaháig jártak a villamosok - hogy utána miért láttunk egyet mégis elhaladni, az számomra mai napig is rejtély).
Neteztem még kicsit (egészen hajnali 1-ig) és bedobtam a szunyát.

Ma reggel úgy ébredtünk fel, hogy semmi kedvünk semmihez. Ennek megfelelően "pizsamapartit" rendeztünk. :)
Anya pizsiben járkált fel-alá, így evett-ivott, aztán amikor elfáradt, akkor lepihent :) Szerintem szüksége van az embernek (nagy ritkán) egy-egy ilyen nap beiktatására, mert egyszerűen, így kívánja meg a szervezetünk :)
Ezalatt az idő alatt sikerült utolérnem magam a blogok elolvasásával, a felhalmozódott (129) e-mailek felének megtekintésével. Nagyszerű nap volt ez a mai... Nyugalom, pihenés, relax... Tök jó volt, na!

Holnap pedig megyek és dolgozok 14 óráig... Ez annyira már nem olyan fantasztikus... :S Ezt az időt is Anyukámmal tölthettem volna... :( Kivagyok az ilyen munkabeosztással, bár nem lehetek folyton szabados :)
Úgyhogy, holnap korán kelünk, Anyát "leadom" a rokonoknál (hogy ne legyen itthon egész nap egyedül) és indulok dolgozóba.

Fullnáthás vagyok. Gyakorlatilag a mai nappal kezdődött ez nálam. Enyhe fejfájás, aztán egész napos orrfújkálás kíséretében érkezett meg ez a betegség... Ennek ellenére még nem fűtünk (szerintem túl korai lenne, hiszen 19-20 fok még mindig van idebent).

Munkahelyen kétnapos kavalkád volt. Annyian voltak, mint az oroszok (ma viszont annál kevesebben). Állítólagos hírek szerint, ha ez így folytatódik tovább (kevés ember, kevés bevétel), akkor bezárnak bennünket. :S A következő félév lehet sorsfordító. Ettől függ minden. Ha nem lesznek jók a "mutatók", akkor viszlát. Újabb munkanélküliség következik és minden, ami ezzel jár... Már előre bele vagyok betegedve... :( Ennek ellenére átvesz a cég (magam sem értem, hogy a helyzet ellenére miért, de örülök neki).

A következő napokban ez vár rám: Anya csütörtökön érkezik, viszont ezen a napon Gergő hazautazik (mert fellépnek a híres-neves haverok... persze...). Aztán vasárnap váltják egymást. Én úgy tervezem, hogy majd csak karácsonykor megyek haza legközelebb...

Továbbá... Ismét 50 körüli kilókkal "küszködök". Beleveszek!!! Mi a fenéért nem hízok meg, csessze meg???? Peritol ide vagy oda, nem hat az egész. Már nem is szedem, mert csak a pénzt költöm rá fölöslegesen...
Na, mire e sorokat leírtam, újra elindult az orrom... ÁÁÁÁ!!! Kemény éjszakám lesz. Holnap meg mehetek így dolgozni... :S Nem sokra fognak velem menni, az egyszer biztos, de kitartok! Ott leszek (ha beledöglök is)!

És felétek mik a történések? Újabban arra nincs időm, hogy végigolvassam a veletek történteket, nemhogy egy könyvet a kezembe vegyek... Pedig kíváncsi vagyok rátok!
Talán majd 23-án bepótolom! Talán...

Valamelyik nap főoldalon volt egy blog, amibe csak úgy beleolvastam. És megtetszett. Ezért a linkjeim közé helyezem :) "Mamzel blogja" néven fogjátok megtalálni!

Velem úgy egyébként semmi érdekes nem történik. Hacsak a mai napom nem az... Volt egy elég szemét vásárló. A sztori röviden: szeretett volna egy terméket kicseréltetni, de a számláját nem hozta vissza. Nagy nehezen kikeresem neki a sajátunkból és még ő van felháborodva, hogy micsoda szemét egy f...szopó társaság ez és hogy egyáltalán, mi mindent kell neki eltűrnie ahhoz, míg végre valamit megkap...
1. nem vagyok köteles előkeresni a számláját, tehát ha szemét akarnék lenni, akkor igazából szarnék az egész ügyére és úgy oldja meg, ahogy akarja.
2. attól, hogy én "csak"egy eladó vagyok, nem hinném, hogy bármi joga lenne arra, hogy így beszéljen (mivel én végig türelmes és megértő voltam. Az utolsó mondat akkor hagyta el a száját, amikor épp kiment az ajtón... Ha én meghallom, nem biztos, hogy zsebre tette volna azt, amit mondok neki... természetesen azt is nyugodtan, higgadtan, kimérten - mert általában ez a magatartás a legcélravezetőbb, ám számára mégis a legdühítőbb... Utálom az olyan faszari embereket, akik verik magukat csak azért, mert:
- imádja a feltűnéskeltés bármilyen formáját
- henceg azzal, hogy mennyi pénze van és ezt lássa már ugyan más is
- vagy egyszerűen csak így akarja mások tudtára adni, hogy ő egyáltalán "létezik")
- a barátnője ugyan bocsánatot kért a "pasija" viselkedéséért, de Istenem... milyen nő az, aki egyáltalán egy ilyen köcsöggel él...? :S Mindegy, ez legyen az ő baja...
A munkatársam - miután hallotta azokat a szavakat, amik elhagyták a vevő száját - rögtön azt mondta, hogy ha ezt mégegyszer kiejti a száján, felhívja a portát... Semmi szükség erre... Előbb-utóbb észre kell hogy vegye magát az emberke is... Hogy mekkora tahó, talán feltűnik neki is egy idő után...

Ezt leszámítva, telnek a napok... Épp tegnap volt a 3 hónapos próbaidő vége (senki nem szólt még semmit, hogy mi a további szándékuk velem).

Pénteken hazautazom. Hétfőn leszek legközelebb. Addig is... mindenki töltse az idejét úgy, ahogy szeretné! :)

Kihasználtam a nyakamba szakadt időt és déltől, egészen 17 óráig főztem. A következő ételek születtek: zöldbableves, rakott burgonya, fasírt + burgonyafőzelék. Igen, ezt mind ma főztem és bízom benne nagyon, hogy el is fogy max 2-3 nap alatt. Nem szeretném, ha rám romlana... :S
Viszont azt el kell árulnom, hogy nincs igaza annak, aki azt mondja, hogy ha főzünk, az sokkal olcsóbb. Csak a fent említett dolgokhoz vettem alapanyagot (OK, volt egy kis édesség is, de az nem nagy tétel) és közel 7 ezer forinttól szabadultam meg... :S
Ennyit a főzésről... :S

Mostantól újra "Nyulas vagyok" és nem "Nyúltalan" :) Hazaérkezett a nagy almaszedésből (persze, almát nem hozott magával, egy darabot sem) :) Kicsit fáradt, kicsit nyúzott, de legalább napbarnított (nem úgy, mint én) és itthon van...
Holnaptól újra kezdődik a munkahét, úgyhogy... felkötöm a gatyám. Elég sok emberre számítunk (lejár egy akciónk és valószínűleg többen lesznek emiatt). A sok ember nem jönne rosszul, mert a fizetésünk is ettől függően változik... :S

El kéne kezdenem szedni újra a Magne + B6-ot. Mert úgy éreztem, hogy amikor szedtem, agyilag jobban "ott voltam"... :(

Ez volt a legelső olyan reggeli nap, amikor megéreztem, hogy bizony, hideg van. Még az a szerencse, hogy eleve hosszú ujjúban voltam (de azért láttam még elvétve egy-két "divatcicát", akik akkor is spagettipántosban-miniszoknyában nyomulnak, ha befagy a seggük - de az is előfordulhat, hogy tényleg nem érzik a hideget). Lassan felfér egy poncsó, kiskabát, valami vastagabb kötött holmi. Francba... ezt is elértük (már megint)...
Azt hiszem, hogy kénytelen leszek elhinni az időjósoknak, hogy amikor azt mondják, hogy reggel 7-10 °C körül várható a hőmérséklet, akkor tényleg nem viccelnek... :S
<<
A következő történet nemrégiben esett meg - természetesen - velem. Már majdnem bezártunk, amikor megpillantottam egy emberkét kék pólóban és névjegykártyával a nyakában villogni... Mondtam is neki, hogy legyen szíves 19 óra után pár perccel visszajönni, mert akkor zárunk. Az emberkénk értetlenkedve mered rám... Aztán leesett, hogy mi baja van... Ő nem a gruppos volt, hanem csak egy egyszerű, mezei vásárló... :)
A kérdés adja önmagát: lehetek még ennél is hülyébb...? Egyébként egyik kollégám is megjegyezte, hogy "mikor állok helyre", mert nem ismerni rám... Hát, mondom lehet, hogy elgurult a gyógyszerem, vagy passz, nem tudom mire fogni. Tényleg nem tudom mi okozza nálam ezt a zavartságot... Talán köze lehet ahhoz, hogy nem szedek már Magne + B6-ot? Hülyeség, ugye?
>>
Munka után főzőcskézni támadt kedvem. Amint letettem a táskám és kipakoltam, rögtön feladatnak ugrottam (mint bolond borjú az anyjának). Menü: rakott karfiol. Végeredmény: incsifincsi kaja. Nem akarom dicsérni magam (bár erre kevés példa volt az utóbbi időben), de isteni lett. Kétszer szedtem belőle.
Igazából azért főztem ma, mert holnap jön haza "Apu" "az nagy almaszedésbűl" :))) Nem akarok holnap főzőcskézéssel időt tölteni (más terveim vannak).
<<
Ha már "Apu" szóbakerült... Arról volt szó, hogy vásárol nekem valami ajcsit, ha hazajön. Meg is vette (egyem meg), aztán elmentek a káposztafesztiválra és ott kirakodóvásárba "botlott" (ilyenkor nem vagyok vele én sem... tegyük hozzá, szerencsére). Onnan is kérettem magamnak egy vásárfiát (ha már kimaradok a szórásból...). Állítólag holnap már meg is kapom :))) Nem akarta elárulni, hogy mi is az, de addig csavartam a szavakat, míg végül elárulta :D Nem szép dolog, főleg így, hogy ajándék és meglepi néven futna a dolog... Így előre lelövöm a poént ("Alina, a poéngyilkos"). Hát, ez van... :S
>>
Ma megpróbálkozom az "éjfél előtt ágyba teszem magam, ha beledöglök is" hadművelettel, mert ez már borzalom, hogy sosem alszom ki magam (emiatt vagyok ilyen kis gyagya). Ezt megpróbáltam tegnap is, de most kivételesen nem azért nem tudtam elaludni, mert  kólával televágtam volna a gyomrom, hanem azért, mert az alattunk lévő vendéglátóipari kisegységben péntek-szombaton van a nyüzsgés: néha fociközvetítés, úgy általánosságban véve pedig kocsmatöltelékektől hangos a vidék.
<<
Most pedig megtekintem a luxor- és lottósorsolást, mert nehogy kiderüljön már, hogy fullmillás vagyok (csak megnyugtatásként közlöm, szerintem ez a veszély soha életemben nem fog fenyegetni). Pedig legalább egyszer el tudnám viselni ezt a fajta "fenyegetettséget" :)))
Egyébként az igazat megvallva nagyon tudok örülni már az ötöslottón a kiskettesnek is :) Csak az is legyen!
>>
Kezdjek el félni önmagamtól, ha az utóbbi időben a következő előadóktól hallgatok zenéket...?:
- Celine Dion
- Barry White
- Joni Mitchell
- Sting
- néha Andrea Bocelli
- Lisa Stansfield
Itt a vég...? :))

Kezdjük ott, hogy a tegnapi nap folyamán mindent elvégeztem, amit beterveztem (igen, házimunkáról volt szó. Úgymint: mosás, takarítás, minimális főzőcske - egyszerű csurgatott tojáslevest  készítettem, amit annyi idő alatt főztem meg, míg Anyával beszéltem telefonon. Kb. 20 perc. Tehát ez igazából nem is jelent főzést), így mára tényleges szabadnapot szavaztam meg magamnak (mert megérdemlem).
Tegnap este, lefekvés előtt (mert mikor máskor), evés után, megittam egy pohárka (úgy kb. 3 dl) kólát. Innen nem nehéz kitalálni, hogy mi volt ennek az egyenes következménye... Úgy van, ébren voltam hajnali 2-ig (hülye Alina...). Ennek megfelelően később is keltem fel. Egészen pontosan 10 tájban. De nem is magamtól keltem fel, hanem a szomszédban bömbölő tucctucc zenére (már ha ezt annak lehet definiálni)... Szidtam az összes létező rokonát, ami szóba jöhet, aztán felkeltem...
Mára nem volt tervbe véve semmi, így megnéztem a vasárnapi Heti hetest, a szerdán levetített Dr. House-t, aztán átmentem rokon látogatni. Bementünk a lottózóba, virágoshoz (mert virágföldre volt szükségem a múltkorában átültetett növényeimhez), pár kínaiba (komolyan mondom, hogy ezt már nem is lehet kínainak nevezni, hanem - az árak alapján - inkább butiknak) és turiban. Ez utóbbi helyen sikerült beszereznem egy Replay márkajelzésű, khaki színű, farmerhez hasonló anyagú nadrágot (1800 Ft), illetve egy vaj (vagy krém...?) színű, Papaya márkájú, kötött, cipzáras, magasnyakú (tehát garbó) pulóvert (1600 Ft). Ezért mondom én, hogy ez a nap anyagilag nem volt túlságosan jó dolog...

És azt említettem már, hogy most Avonban és Oriflame-ben is "utazom"...? Bár elsősorban azért mentem bele, hogy magamnak szerezzek belőle dolgokat, de aztán úgy gondoltam, hogy ha esetleg más ember is szeretne rendelni tőlem, akkor miért ne...?

Holnap megyek dolgozni, aztán sütök-főzök rakott karfiolt, hogy vasárnap ne ezzel kelljen szórakoznom.

Azt hiszem, hogy másról nem akartam írni-beszámolni... Elég információ ez most egyszerre. Osszátok be! :)

U.i: ha valakinek (Rat...?) nem tiszta valami, az jelezze! :) Köszönöm!

Igazából nem történik velem semmi rendkívüli. Élem az életem nap nap után, ugyanúgy, mindenféle "izgalom" nélkül... :S Uncsiság van. Az van.

Számomra kiderült az, hogy fullsüket vagyok. Komolyan mondom, alig hallom a vevők szavát. Sokszor azon kapom magam, hogy szájról olvasok... Bakker, ez egy kicsit korai még nekem, nem igaz...? :S Most vagy az van, hogy a vevő (de mindegyik...?) beszél halkan vagy az utóbbi lehetőség áll fenn (tényleg süket vagyok).
Nincs mit tenni. Megvan, hogy mi a leghasznosabb karácsonyi ajándék számomra... Igeeeen, egy hallókészülék lenne a legkézenfekvőbb :)

Újabb rossz hírek vannak. Állítólag a cégtől el akarják küldeni az ottani portásokat (de pont most, amikor már megkedveltem-szoktam őket???). Kitől fogok ezután kedves bókokat kapni? :( Itt is önös érdekek vannak a háttérben. Sajnos...

A munkatársaim kezdenek kicsit rámkapni abból a szempontból, hogy az üres kávéscsészéket, használt tányérokat és egyéb evőeszközöket nem mossák el, hanem megvárnak vele engem. Ez azért már mindennek a teteje. De ebben is ki a hibás elsősorban...? Úgy van, én. Mert én voltam hülye. Ilyenkor pedig már nehéz "visszaterelni" őket a régi kerékvágásba... :S
Állandóan húznak a hülye vicceikkel, mintha erre szükségem lenne, illetve be-beszólogatnak, amit kezdek most már nem tréfaként elkönyvelni... Azt hiszem, hogy jó lesz, ha egy kicsit meghúzom a határokat, mert így nagyon elszalad velük a szekér... És attól félek, hogy ettől durvább dolgokra is képesek lesznek...

Egyébként lassan letelik a 3 hónapos próbaidő. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a későbbiekben. Egyelőre nem bízom abban, hogy átvesznek állandóra... Nem néz ki úgy a helyzet... :S Sőt, nagyon nem úgy néz ki! :S

További híreim:
a héten egyedül hajtom álomra a fejem... A Nyulam hazautazott, almaszedésből kifolyólag... Nem mondom azt, hogy bánkódom emiatt, de nem is örülök. Olyan... "elvagyok bárhogy" hangulatban vagyok most... Néha kifejezetten jól jön egy pár nap magány. Az ember azt csinál, amit akar (persze, csak jó értelemben. Senki ne gondoljon semmi egetverően nagy dologra) egy kicsit (lehet, hogy ezzel ő is így van, aztán örömmel tér vissza hozzám...).

Ma olvastam egy kedves Bloggerinánál (direkt nem nevezlek meg, mert nem szeretném, ha bármi baj lenne belőle, de nálad ezt olvastam:  Johnny Cash: If you could read my mind) azt, hogy számára mit is jelent az ősz, egy dalban. Nos, erre nálam is van egy példa. Én Őt hallgatom ilyentájt: Andrea Bocelli: Les Feuilles Mortes (<-- link!!!). Illetve van tőle még egy nagy kedvencem: Andrea Bocelli: Caruso (<-- ez is link!!!)

És most megyek, lefekszem. Azt hiszem, hogy elég késő van... És a soron következő párbeszéd elég indokot szolgáltat rá. Ez ma történt:
Főnök: - Sírtál?
Én: - Nem, miért kérdezed?
Főnök: - Olyan karikás a szemed alja...
Én: - Jaaaa, hogy aaaz... Semmi gond, csak éjfél körül tértem nyugovóra, aludtam kb. 6 órát, talán emiatt lehet.
Főnök: - Meg amúgy is. Az ördög nem alszik.

Ezek után, szeretne még valaki bármit is kérdezni...? :)

Reggel 6-kor keltünk fel és úgy volt, hogy fél 8-kor indul a buszunk, de ez sajnos csak fél 9-kor valósult meg (szerencsétlen buszsofőr 7 órától várta a Boráros téren felszállókat - akik nem szálltak fel ott, hanem kijöttek a telephelyre).
Ennek ellenére 10 után valamivel már megérkeztünk a célhelyre (e-mailben elmondom, hová). Megmondom őszintén, hogy nagyobb dolgokra számítottam, mint amik valóban fogadtak bennünket, de... ez van. Beneveztünk a főzőversenyre (marhapörköltet készítettek a fiúk), amin nem sikerült semmilyen díjat nyernünk, de nekem akkor is ízlett (mondjuk, én csak tunkoltam).
Egyéb dologban nem vettünk részt. Akik akartak, azok focizhattak (ezt főleg a férfiak részesítették előnyben - én köszönöm, kihagytam, mivel salakpálya volt), sétálhattak, vagy mászkálhattak a kicsiny faluban. Volt még Oriflame-sátor, masszázs (ezt így utólag bánom, hogy kihagytam), gyerekeknek ugráló.
Én kinéztem magamnak egy szimpatikus padot és azon fetrengtem (Gergővel együtt). Felfedeztem, hogy amikor már nem elég az üldögélés, akkor fekhetek is :D Így néztem a fák lombját, alulnézetből. Nekem ez is nagyon jól jött. Megnyugtató és üdítő volt számomra. Friss levegő, napsütés... Nem is kell ennél több. Sőt, ilyen falura kijárást rendezhetnének minden hétvégén. Abban is benne lennék... :)
Nap végére volt egy-két férfi kolléga, aki kicsit kiütötte magát, de szerencsére nem volt velük gond a hazafelé úton. Nem kellett megállnunk, mert rosszul lettek volna...
Összességében véve jó volt, de úgy gondolom, hogy az előző heti céges buli  felülmúlta ezt a mostanit (talán a programok színessége miatt - ott volt teke, meg női foci). Talán ha vittem volna magammal egy labdát vagy egy frizbit, még jobb lehetett volna. Mindegy, ez már kései ötlet... :)
Este 8 körül értünk haza és fürdés után gyorsan el is aludtunk...

Vasárnap kimostam a sok füstös göncöt, tettem-vettem, aztán véget is ért a hétvége. Sajnos... :(

Szerintetek korai lenne még előszedegetni az őszi-téli cuccokat...? Vagy várjak még egy keveset vele? Úgy gondolom, hogy a spagettipántos felsőket elcsomagolhatom, mert arra már nemigen lesz szükség idén... :(
És most látom, hogy volt olyan felsőm, ami nem is volt rajtam ezen a nyáron... Tiszta szégyen... :S

Azt mondtam már, hogy a gyűrűgyűjteményem leredukálódott eggyel? Eltört az egyik kedvencem :((( És nem, nem veszek helyette másikat.

Ma még szabadnapos vagyok (amit ki is használok elég jól, mert nem kell ma sem mosnom, sem takarítanom. Egy nap, amikor azt csinálok, amit csak akarok. Juhéééé), aztán holnaptól kezdődik minden elölről... Remek...

Az ébredés ideje - tőlem egészen szokatlan és fura módon - 4.15-kor volt. Szendvicset készítettem, elkészültem, aztán elindultunk Gergővel, a telepehelyre. Úgy volt, hogy 6.15-kor indulunk, de ez végül csak 6.50-kor valósult meg.
Reggel borzasztó hideg (illetve töksötét) volt és nem sok kedvem volt ahhoz, hogy ilyen időben "családi napozzak" én bárhol is... A buszon nem voltak ugyan sokan, de volt egy-két ember, aki elég harsány volt ahhoz, hogy "betöltse az űrt" a járművön... :S Ennek hála, nem tudtam aludni egy szemhunyásnyit sem, pedig irtó fáradt voltam... :(
11 órára értünk célba. Aztán elfoglaltuk magunkat. Voltak, akik bográcsoltak (mi nem neveztünk most be a főzőcskére), mások tekéztek (én is beálltam a csapatba, sőt, Gergő is), illetve fociztak, vagy egyszerűen csak ettek-ittak.
Nos, a focicsapatba - ha akartam, ha nem -, az egyik kolléganőm (tudtomon kívül) benevezett. Úgyhogy nekem is be kellett állnom abba a játékba, amit sem nézni, sem "űzni" nem szeretek. A szabályaival sem vagyok tisztában, úgyhogy... velem aztán tényleg jó lóra tettek... :)
Eredmény: a 4 csapat közül mi végeztünk az utolsó helyen. Viszont, soha életemben nem kaptam annyit, mint ezen a bizonyos meccsen. Vérre ment az egész. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire komolyan veszik ezt az egészet... Elméletben csak arról volt szó, hogy barátságos mérkőzés, meg hogy senki nem érti a játékszabályokat... Ehhez képest, az egyik csapatunkban lévő csaj megpüfölte a másik csapatban lévő lányt (máig nem értem az okát, már csak arra lettem figyelmes, hogy szedik szét őket... Hm... Női K1) :)
Én a következő sérüléseket szenvedtem el: sokat estem; az egyik (ellenfél csapatában lévő, dromedár) csaj megkönyökölte a fejem, aminek következtében én hátraestem, de úgy, hogy közben magam alá "törtem a lábam" (még szerencse, hogy nem fordult ki) :S Volt még olyan, hogy az oldalamra estem és csúsztam a bal vállamon-csuklómon (szerencsére füves pálya volt és repipólóban játszottunk - amibe beletört a fű, úgyhogy vakarhatom majd ki belőle).
Foci után volt még tombola (amin a világon semmit nem nyertem - mert én gyerekkorom óta soha nem voltam szerencsés ebben a műfajban), eredményhirdetés (foci, teke, főzőverseny). Én közben igénybe vettem az Oriflame tanácsadóinak szolgáltatását, ami ezúttal egy hajdiagnosztikai "feltérképezés" volt.
Amint ott végeztem, már szállhattunk is fel a buszra és indultunk haza (ekkor volt délután 18 óra). Este, háromnegyed 10-re értünk Budapestre (imádom nézni a kivilágított várost, útközben... Tök szép), negyed 11-re pedig beestünk a kislakásunk ajtaján... Igazán gyorsan elaludtunk, nem kellett altató(dal)... :)

Ma pedig... úgy ébredtem fel, mint akit agyonvertek... Lüktet a lábam, izomlázam van - gyakorlatilag - mindenhol fáj :( Még a seggem is fáj (de azt hiszem, hogy ez azért van, mert ráestem. Majd keresek rajta kék-zöld foltokat)... :)
Holnap pedig... ilyen egészségügyi problémákkal küzdve kezdek neki a hétnek... És szombaton ismét kirándulás lesz... ennek ellenére nagyon várom!!! :)

Egyéb:
a buszon - hazaúton - épp előresétáltam, amikor hallom, hogy a főnököm épp rólam beszél. Megálltam és füleltem kicsit. Csak annyit csíptem el belőle, hogy ezt mondta: "tök fura, Alinát nagyon gyorsan megkedvelték, elfogadták". Ekkor értem mellé. Megálltam gondoltam, folytatja tovább, de csak annyit mondott, hogy "menj nyugodtan tovább" :)))
Csípem a főnököm :)

A tegnapi adatok már nem fedik a valóságot, tehát helyesítek. Nem 39, hanem 40 db bizsu fülbevalóm van. Immár... :S
Nő vagyok. Abból is a hülyébb fajta... :S

Összeszámoltam az ékszereimet és megdöbbentő eredmény született, ami a következő:

- fülbevaló: 40 pár bizsu, 15 pár ezüst
- gyűrű: 3 db bizsu, 2 db ezüst, 1 db arany
- nyaklánc: 23 db bizsu, 2 db ezüst, 1 db arany
- karkötő: 5 db bizsu

Azt hiszem, hogy ez már nem normális dolog... És akkor a cipőket, illetve a ruhaneműket nem is számoltam... Szerencsére...
Agybeteg vagyok, nem vitás... :S

Ma (hála legyen az égnek) újra szabadnapos vagyok. Így kezdem a hetet. Aztán jöhet 3 munkanap és (tádááám) "céges buli" (akit érdekel, hogy helyileg hol és mi lesz, annak szívesen elárulom, de itt nem teszek róla említést. Talán megértitek).
Egyéb (magánjellegű) hírem nincs. Mivel minden változatlan.

Anyukám említette, hogy a szomszédunk (otthon) visszaköltözött a feleségéhez (valamikor írtam róla, hogy otthagyta a családját egy fiatal kis hülye picsa miatt). A feleség továbbra is hajthatatlan (szerencsére, áldom az eszét), válni akar (talán a napokban lesz a válóperük). Hogy milyen lesz így az életük, azt nem tudom, de vannak kétségeim, hiszen ok, hogy elválnak, de akkor is egy fedél alatt lesznek... Kerülgetni fogják egymást, ami nem lesz túlságosan jó a gyerekekre nézve... :(

Most megyek és élvezem továbbra is a jó időt (ami maradt még belőle), amíg lehet és mászkálok egyet a városban. Nem, most nem tervezek nagymosást és nagytakarítást, mert ezeket letudtam a múlt héten egy nap. Úgyhogy...

Normális dolog-e az, hogy jelen pillanatban ez (Joni Mitchell: Both sides now <-- link akar lenni) a kedvenc számom...? Biztosan ismerős ez a szám. Már feltéve, hogy láttátok az Igazából szerelem c. filmet...

Belőletek milyen érzéseket vált ki ez a dal, ha végighallgatjátok...? Tudni szeretném!!!

Túlvagyok a "család jön-megy" c. fejezeten. Anya itt volt csütörtöktől vasárnapig (Gergő ezalatt otthon töltötte az idejét - pedig tölthette volna velünk is, de nem erőszak a disznótor. Ha nem, hát nem). Ezalatt körbesétáltuk Anyával a Margit szigetet (belenéztünk a Red Bull air race baromságba is - nem értem, hogy milyen élményt jelent ez az embereknek, de nekem speciel semmit. Tök füstös az egész és minden repülő ugyanazt csinálta, szóval... számomra ez érthetetlen). Anya külön rokonlátogatott is. Onnan annyira felpörögve tért haza, hogy egyszerűen nem ismertem rá :) De örültem neki, hogy felszabadult, és jól érzi magát. Számomra nincs is nagyobb öröm, mint amikor ilyennek látom...
A péntek és szombat nekem főleg munkával telt el (igaz, hogy mindkét nap 14 óráig dolgoztunk - nem úgy, mint most fogunk, este 19 óráig. Ezt megszívtam, mert a többi kollégám, akikkel múlt héten pénteken és szombaton nyomtuk az ipart, most nem fognak dolgozni. Egyikőjük sem. Úgyhogy, megnyertem a fődíjat: most mindkét nap dolgozhatok szakadásig :S ), de azért mindkét nap átmentem Anyához cseverészni... :)
Vasárnap kikísértem az állomásra. Rá egy órára megérkezett Gergő (ezt a szervezést...). És ennyi.

Azóta nem történt semmi említésre méltó. Hacsak az nem, hogy kedves bókokat és dicséreteket kapok a munkahelyen (amit elsősorban férfi kollegák mondanak - amiben már elég rég volt részem, így jólesik, naná). Már ezért megéri bemenni :)
Egyébként pedig dolgozok, robotolok. Ma és holnap pedig szabadnapom töltöm, szóval, igyekszem utolérni magam az elmaradt munkákkal (amik már jól tudjátok, hogy mik is azok). Úgyhogy, nem is pofázok sokáig, megyek dolgomra :)

Ti (akik olvastok) is írhatnátok magatokról néhány sort, hogy mi van veletek! Infókat kérek Rólatok!!!

Gergő ma elutazott haza (bár vasárnap jöttünk haza. Már nem szólok semmit. Csöndes belenyugvással kezdem szemlélni a dolgokat, még több elfojtással... Jó ez nekem...? Hát, rögtön megválaszolom feltett kérdésem: nem, nem jó). Vasárnap érkezik vissza (elmenetelének "oka": otthoni teendők elvégzése - ami számomra azért hihetetlen, mert miért pont aug. 20-án...?). Anyukám holnap érkezik és vasárnap megy haza. Gergő anyukája szintén a városban van. Ő tegnap jött és pénteken megy.

Így zajlik felém az élet... Emberek jönnek és mennek az életemben...

Pénteken és szombaton dolgozok. Mindkét nap 14 óráig. Ez azt jelenti, hogy elég kevés időt tölthetek szeretett Édesanyámmal... Tudom, hogy nem fog unatkozni (mert nem olyan asszony ő), de akkor is szarul jön most ki így ez az egész :S Szívesebben tölteném vele minden egyes szabad percem, de sajnos nem tehetem... :(
Amúgy ezt a "négynapos ünnepet" jól megszervezték most nekem... Ugye, péntek-szombaton 14 óráig meló, ugyanakkor jövő héten szombaton 19 óráig (!) kell nyomni az ipart. Hogy akkor ki esik be hozzánk, azt nem tudom, hogy nem lesznek sokan, abban egészen biztos vagyok... :S

Más, egyéb hírem: nincs.